Képzelj el egy társadalmat, ahol minden automatizált. De komolyan minden. Ez azt jelenti, hogy senkinek sincs munkája. Ez pedig azt jelenti, hogy nincs pénzük, de mivel minden automatizált, ezért igazából nincs is szükség arra, hogy valami munkát végezzen azért, hogy annak az elvégzett munka értékéből pénz segítségével valamilyen más jóságot vegyen. Ezért felesleges a pénz is. Kész szocializmus, mindenkinek egyformán jut mindenből. Persze ehhez az kell, hogy egyforma mennyiségű ember létezzen, azaz durva születésszabályozásra van szükség.
Na és mit csinálhat az ember egy ilyen helyen? Eleinte, ha felnőttként csöppensz bele, akkor nagy királyság, hogy egész nap semmittevés van, pihenés. Az automaták mindent megcsinálnak. De nem túl uncsi? Én pl egy-két hónap pihenő után biztos valami kutatásba kezdenék. Sőt, több párhuzamosba is! Annyi sok ötletem van...
Aztán mi van, ha eleve ilyen helyen születsz, és igy válsz felnőtté. Nos, visszagondolok a gyerekkoromra, akkor is rengeteg ötletem volt, csak se pénzem, se tapasztalatom nem volt. Meg persze sok utópisztikus volt. Utána meg a megélhetés vette el a fókuszt.
Szomorú, hogy a pénz gátolja a fejlődést.
Persze nem biztos, hogy mindenki így érez, de hát én csak az én agyamat tudom megvizsgálni, csak a saját emlékeimre tudok támaszkodni. De simán el tudom képzelni, hogy valaki éppúgy vegetálna, mint ahogy például egy macska. Minden különösebb cél nélkül él. Él, mert megszületett, és különösebb célok nélkül, mert megteheti. Nem vitatom az értelmét, csak érdemes párhuzamot vonni mondjuk egy fa, vagy macska, és az ilyen ember között. És persze ennek megfelelően lehetne kezelni is.