Vajon ha valaki rosszat csinált egyszer, akkor ez szabad hogy elévüljön valaha is? Igazából mindegy hogy kis vagy nagy dologról beszélünk. De kezdjük a komolyabbakkal. Bankot rabol, miközben embert öl, és közben gyerekekkel fajtalankodik. Oké, elkapják, lecsukják, felfogja, hogy rossz az amit tett, megbánja, de ami legfontosabb: megváltozik. Tényleg. Nem csak úgy látszik, hanem belülről valóban. Na és akkor ez valaha elévül-e? Szabad-e gyerekek közelébe engedni valaha? Esetleg kezelhet-e pénzt, például pénztáros lehet-e egy boltban. Azt gondolom, hogy megoszlik a vélemény ebben a tekintetben. De akkor enyhitsünk, nem kell embert ölnie, vagy fajtalankodni, lehet, hogy bankot sem kell rabolni. Csak lopjon el egy kisboltnyi bevételt. Vagy kicsit kevesebbet, mondjuk egy elől hagyott százast eltesz. Sőt, egy utcán elejtett ötven forintosért lehajol, felveszi és elteszi. Na ő akkor soha többé nem kezelheti vajon más pénzét? Azért itt már sokkal nagyobb az egyetértés, hogy ugyan már, ez hülyeség, ez nem bűn (amúgy de, az). De hol van az a vonal, hol a határ, hogy mikor büntessük őt örökre? Egyáltalán kell olyan, hogy egy hiba miatt örök büntetés járjon?
Oké, nézzük máshonnan. Mi van, ha valaki jót tesz? Az miért évül el? Azt miért nem emlegetjük fel örökké? "az elvesztett ötven forintos visszaszolgáltatója", mint cím, megjelenhetne az ember nevében, vagy önéletrajzában. Ehelyett azonnal elévül.
És a gyanú? A PC világában az elfogadhatatlan hogy valaki meg legyen bélyegezve, meg legyen különböztetve bármi miatt. Bőrszín, nem, vagy vallása miatt. De a bűnei miatt meg meg lehet mégis különböztetni? Pedig a bűntett ugyanolyan egyéni döntés eredménye, mint a vallás például.