a blog élethez való joga

                                                  

ha klónoznak akkor számítana vajon, hogy melyikünk az eredeti? persze nem a mostani klónozási dolgokra gondolok, hanem olyan sci-fi dologra, hogy valamilyen módon 100%-ban minden atom és molekula, minden gondolat és érzés, minden emlék, minden szőrszál pontosan ugyanaz lenne. ha ez előállna, akkor a másolat - hívjuk csak róka2-nek éppen olyan jogokkal kell hogy bírjon mint a róka. márcsak azért is, mert meg sem tudná senki sem különböztetni a kettőt egymástól. tehát innentől teljes értékű rókánk van, nem is egy, hanem egyből kettő is. oké, ha az eredetinek a másolás után elmondják a titkos jelszót, ami igazolja hogy ő az eredeti, akkor ha ez a két róka összebeszél - mert miért ne tenné meg - akkor ismét nem lehet megkülönböztetni őket egymástól. márpedig ha az eredetit megilleti x, y és z jog (például hogy élhet) akkor a másolatot éppúgy megilleti mindez. ne feledjük, 100%-os, mindenre kiterjedő másolás volt most. és akkor jön is a kedvenc eldönthetetlen kérdésem: hol a határ. mi az a pont, amikor már azt mondhatjuk hogy róka2 csak egy ócska másolat, aki azért létezik hogy mondjuk májat, vesét, szivet növesszen róka1-nek. kivesszük belőle, utána eldobjuk, ledaráljuk, akármi. de ha apró, finom lépésekkel haladunk, akkor hol húzzuk meg azt a határt, hogy ennyi különbség elég arra, hogy róka2 életét, létét elvehessük csakcsupán azért, mert ő egy gyenge kópia? mondjuk ha a jobb hónaljában 1 szállal kevesebb szőr nőlne, akkor már megölhető róka2? persze, ez badarság, ez nem jelentős különbség. legyen mondjuk 100 szál (hány szál szőr nőlne a hónaljban?) tehát száz szál szőr különbség elveszi-e az élethez való jogot? oké, mondjuk nem. akkor ezer, millió, akármennyi? mi van ha róka2 teljesen csupasz? mi van ha nincs meg a kisujja körme? vagy az egész kisujja? ezek csak testi dolgok. nehéz, nagyon nehéz meghúzni a határt. talán ha önmagában nem életképes. igen, ez jó lehet, de mi van ha róka1-et baleset éri, és orvosi eszközök nélkül meghalna. akkor haljon is meg, csak azért mert önmagában nem életképes? remélem nem :D de nézzük máshonnan. attól ember az ember, mert öntudata van. mi van, ha róka2 egy réges régi gyerekkori emlékre nem emlékszik? ekkor már feláldozható? és mi van ha 2-re nem emlékszik? vagy 100-ra? vagy ezerre, vagy millióra. vagy mi van ha semmire sem emlékszik? hány emlékre kell emlékezni ahhoz hogy jogosult legyen az életre? sőt, fordítva: hány emlékre kell máshogy, vagy sehogy sem emlékeznie ahhoz hogy megölhető, feláldozható legyen? mi van ha nem tudja kimondani a nabukodonozor szót? ekkor már megölhető? és ha még egy szót? tizet? százat? ezret? az összeset? ha néma akkor megölhető? én azt mondanám hogy mivel nem lehet ilyen határokat húzni, ezért nincsenek is határok, és ilyen módon ha már egyszer életre keltettük róka2-t, akkor neki az élethez joga van, nem ölhető csak úgy meg, mondván, hogy csak szerveket növesztettünk benne, vagy csak egy kisérlet volt. viszont igy gondolkozva gyorsan messzire juthatunk. például róka1 a gondolatai egy részét ide irja a blogba. ez is tekinthető egy minimális róka2-nek, így aztán tilos megölni, ami jelen esetben a szerver kikapcsolását jelentené. é ugyanigy a világ összes számítógépe. jajj mennyi pici bill gates van szerte a világban. és este lefekvés előtt megöljük egy kicsit. persze ezek nagyon szélsőséges esetek, senki sem gondolja hogy egy blogbejegyzés összehasonlitható egy teljes értékű emberrel. na de száz bejegyzés? és ha programkódok is vannak, amik ráadásul olyan válaszokat adnak az inputokra mint amit róka1 adna? szóval ebből az irányból is eljuthatunk ahhoz a kérédshez, hogy mi az a pont ami megadja számunkra az élethez való jogot? válasz nincs persze. az idealista énem azt mondaná hogy nincs ilyen pont, élethez van joga egy blogbejegyzésnek is. de sajnos ahogy az élet sem örök, a blognak is lehet egy életciklusa. mindazonáltal erre van némi ráhatásom, szivem szerint ma megkötném a szerződést hogy a következő 1000 évben biztositott legyen ezeknek az irásoknak az elérhetősége. mert ha meghalok, ezekben élek majd tovább :)

de az is lehet, hogy hibás a kiinduló feltétel, az embernek nincs joga az élethez, ezért tök oké, ha az utcán valaki leüt. szomorú lenne, ha igy alakulna