Tegyük fel, hogy ez a neved. Igen, az, hogy "Hülye Béla". Olyan mint a Kovács Jenő, csak sokkal hülyébben hangzik. Elég hülye név, szó szerint az. Na de mit lehet tenni? Így alakult, sőt, valamiért nem is változtattál nevet. Lehet, hogy nem is zavar annyira, hogy megváltoztasd. Lehet, hogy a családod iránti tisztelet miatt. Lehet, hogy... Bármi okod lehet erre. Viszont amikor találkozunk, akkor engedd meg, hogy nevessek. Engedd meg, hogy viccelődjek a neveddel. Azért mert nekem új, és tényleg elég hülye név, mindenféle személyeskedés nélkül. A viccelődés nem ellened szól. És akkor itt szokott jönni az ultimate ellenbeszólás: jajj de jót nevettem, most hallottam ezt a poént először. Nyilván nem igaz, de ezt vállalod a neveddel. Ha nem tetszik, akkor változtasd meg. Ne várd el az egész világtól, hogy fapofával üljön végig egy ilyen bemutatkozást. Ha meg tetszik, akkor ne légy... Nem is tudom, ilyen mű, hanem állj bele a poénba. Ez a "haha de vicces, most hallom először" mondat, ráadásul unott arckifejezéssel, úgy, hogy lerí rólad hogy már unod, szóval ez az egész szituáció annyira kétszínű, mesterkélt. Szinte már azt is mondhatnám, hogy direkt megrendezett. Ne már. Legyél kicsit természetesebb, és fogadd el, poénra ad okot az egyik hozzád köthető dolog. Ne akard, hogy mindenki tegyen úgy, mintha semmi különleges nem lenne. Mondjuk ki, ha meztelen a király!