szóval az úgy van, hogy a számítógép remekül tud összeadni. tök gyors, sőt, van még jópár művelet amire képes számokkal. pélául egy számokat tartalmazó listában megkeresni hogy hol van egy meghatározott szám. de lényeg az, hogy csak számok vannak. kicsik és nagyok, egyszerűek és bonyolultak. byte és long, single és double, stb. érted? csak számok vannak. nincs olyan hogy "user" adattipus. vagy uuid, vagy számlaszám. de még csak szöveg sincs. meglepő módon a számsor mégis közelebb van a szöveghez, mint mondjuk egy számlaszám. most nem célom ezen tipusok memóriaábrázolása, tessék utánamenni. nem is teljesen haszontalan tudás. amire ki akarok lyukadni, az a fejlődés. ma már kevesen engedhetik meg maguknak azt a luxust hogy assemblyben kódoljanak. de ha mégis, akkor vannak oylan makrók amik segitenek abban hogy azért mégiscsak legyen valahogyan szöveg, meg számlaszám, meg user. ez a programnyelvek természetes fejlődése. aztán ha tovább megyünk az időben, akkor előkerülnek a managelt nyelvek, amik leveszik a fejlesztő válláról a terhet, hogy például egy számlaszámhoz nem kell a számlaszám méretű memóriablokkot lefoglalni, felszabaditani, inicializálni, üriteni, feltölteni, kiolvasni, stb. óriási mennyiségű hibától szabadultunk meg ezáltal. tudniillik hogy a memória rossz kezelésével kapcsolatosak voltak korábban a leggyakrabban hibák. de ha megyünk tovább előre az időben, akkor óhatatlanul eljön az a pont amikor a programnyelv próbál annyira közeliteni az emberi nyelvhez, hogy ezt a tipusdefiniciót is elengedi. majd kitalálja az okos fordító, hogy mire gondolt a költő. még szuperebb! és azért valljuk be, amit csak lehet azt érdemes automatizálni. én elhiszem hogy a kézműves tipusosság az egy művészeti ág, de inkább a jövőben szeretnék élni, mintsem a megragadni ebben a mocsárban. szóval a jövő az nem a tipusosságban van, hanem éppen ellenkezőleg. és mi jön ezután? ki tudja? automatizálható lehetne az ismétlődő kódrészek irása. na nem egy projecten belül, hanem világszinten globálisan. és most nem csak egy forciklusra gondolok, mert erre is vannak már emmetek, hanem nagyobb kódrészekre. ha például elkezdünk dolgozni egy felhasználónévvel, akkor default legenerálódhatna annak validálása, mindenféle injection mentesítése, stb. vagy tehetnénk egy lépést abba az irányba is hogy az ügyfélspecifikációt valamennyire lehessen már automatizáltan értelmezni. végülis emberek vagyunk, és a gép kell hogy szolgáljon minket, nem pedig nekünk kell mindenféle hintekkel szolgálni a gépet, hogy hajlandó legyen azt csinálni amit mi szeretnénk. egyszerűen értse már meg mit akarunk. ha ebbe az irányba teszünk lépéseket, akkor a jövőt építjük. ha viszont a gép szolgálatába igázzuk a fejlesztőket, akkor ettől a jövőtől fordulunk éppen el. mit hoz a jövő? nem tudjuk, de az biztos, hogy nem visszafelé kell menni és a gépeket szolgálni programozóként, hanem előre, amikoris egyre inkább a gép fog minket szolgálni