a gondolatolvasásról

                                                  

a gondolatolvasás nincs is olyan messze mint gondolnánk. persze a világ nem erre felé halad, ez tény. de vannak olyan konzervatív emberek akik bár tudtukon kívül, de mégis művelik valamennyire ezt a csodát. ez ugyanis egy csoda. amikor két különálló, sőt akár különböző anyanyelvű ember gondolatai akár csak rövid időre is de összeforrnak. az egyik ember beleláthat a másik gondolataiba, fantáziájába, elképzeléseibe. mindabba ami emberré, mégpedig olyan emberré teszi, ahogy önmagát elképzeli. erről sajnos a másik ember nem tud. az a fajta gondolatolvasás ami manapság tudomásom szerint folyik, az nem alkalmas kétirányú kapcsolódásra. olyan ez, mint az interneten böngészni: a nyilvános, vagy más néven publikus tartalom megtekinthető, a többiről esetleg sejtésünk lehet. na de mégis hogyan lehetséges ez, hogyan olvashat bárki a másik gondolatában? ehhez a csodához két dolog kell. mindkét oldalról meglehetősen sok fantázia, illetve egy közvetítő. a fantázia... nos nem is annyira egyértelmű. manapság amikor 3d filmek lassan már szagot is kezdenek árasztani, akkor nem is olyan egyszerű. simán elveszítjük a fantáziánkat, ha nem vigyázunk. elég csak beleülni a kényelmes karosszékbe és filmet nézni. ott van előttünk színesen a történet, semmit sem kell elképzelni, minden ott van. ellenpéldaként ott a könyv. hiába van leírva nagy alapossággal a környezet, kénytelenek vagyunk elképzelni, mert ugyan lehet írni oldalakat egy fáról, de látni egész más mint elképzelni. amikor elképzelem akkor az összes le nem írt dolog rám van bízva. sőt a leírt dolgok egy része is, amik nem elég pontosan lettek leírva. ehhez pedig fantázia és idő kell. ezzel el is jutottunk a közeghez ami szükséges a gondolatolvasás csodájához. például a könyv. igen, ez alkalmas arra, hogy két ember agyát összekapcsolja oly módon, hogy az olvasó részese lehet az író képzeletének, fantáziájának. szó szerint a gondolatait olvassa. olvasni jó.