jéé, hogy megváltoztunk

                                                  

Az idõ repül, a kép összeáll Egy keresztrejtvény, ha jól betalál Álmodban is csak fejted és fejted A válaszok tudod, egyre közelebb lesznek Átéltem százszor mindent, mi volt Hol a nap nevet rám, hol meg a hold Voltak napok, és voltak helyek Nevetnem kéne, de már nem merek Táncolunk, csak táncolunk Észre sem vesszük, és már változunk Volt már olyan, hogy áthatott Minden szavad, minden mondatod Már tudom,tudom majd visszatér Mindenkivel csak annyit, annyit ér

megváltozunk. mindannyian. minél több idő telik el, annál inkább. nemrég találtam egy adatbázis-t, ahol korábbi beszélgetések voltak eltárolva. beleolvastam, tetszett. gondoltam miért ne lehetne ugyanúgy folytatni, mint ahogy akkor ott abbahagytuk. ilyenkor azonban figyelembe kell venni azt is, hogy elmúlt sok év. abból derül ki hogy megváltoztunk, hogy ugyanazt a mondatot immár sértésnek fogjuk fel, ami akkoriban jópofának számított. jéé, hát miért van ez így? fene se tudja, de örökre gyereknek kéne maradni mindenkinek. olyan jó lenne ha nem csak én tudnám valamennyire megőrizni ezt a dolgot, hanem mások is. miért savanyodnak meg az emberek miközben öregednek? minden öreg boldogtalan? senki sem érti a viccet? ugyanazt a viccet amin korábban még együtt nevettünk?