a pénz tényleg nem boldogít?

                                                  

a rövid válasz: nem. a hosszú is. ha ennyi elég, akkor kár is tovább olvasnod, spóroltam neked egy csomó időt. viszont ha épp unatkozol... nos akkor itt a válasz, hogy ha a pénz nem, de akkor mi igen. mi az ami boldogít

a rövid válasz: nem. a hosszú is. ha ennyi elég, akkor kár is tovább olvasnod, spóroltam neked egy csomó időt. viszont ha épp unatkozol...
arról van szó, hogy van ez a véges erőforrás, amit csak úgy hívunk: pénz. ha havi bontásban nézzük a dolgot, akkor egy hónapra jut mondjuk 100 egység. másik oldalról szinte mindennek ára van, ezért ha minél jobban kihasználjuk a havi keretet, akkor annál több mindenhez jutunk hozzá, ezzel boldogságot okozva. na de lássuk részletesen:
tehát egy hónap, és 100 egységnyi fizetőeszköz a kiindulási alapunk. enni-inni kell, ez amolyan létszükséglet, viszont pénzbe kerül a dolog. mondjuk legyen 1 egységnyi egy napra, így csupán a létfenntartáshoz elköltöttünk 30 egységet. sebaj, maradt 70. na és itt jön a nagy kérdés, miszerint hogy is lehet akkor átváltani ezt a dolgot boldogságra? vagy ha nem lehet akkor miért nem lehet?
azt gondolhatjuk - hiszen ezt nevelik belénk születéstől fogva a reklámok - hogy ha veszünk valamit, az boldogsággal fog eltölteni. itt el lehetne azon gondolkozni hogy maga a vásárlás az állítólagos boldogságforrás, vagy a vásárlást követő birtoklás. de esetünkben egykutya, elárulom előre, mindkettő hamis kényszerképzet. most viszont tegyük fel ennek az ellenkezőjét. tehát semmi sem állhat már a boldogságunk útjába, mint a pénztárcánk. azt előbb kiszámoltuk, 70 egységnyi boldogság vásárlásra fordítható összeg marad benne egy hónap végén. akárhogyis, ez bizony véges összeg, ebből nem lehet végtelen mennyiségű boldogságot vásárolni. akkor azt gondolhatjuk, hogy megvan, ezért vagyunk boldogtalanok. nézzünk csak ennek utána.
ha egészen részletesen vizsgáljuk meg a dolgot, és elhisszük hogy a vásárlással boldogabbak leszünk, akkor érdemesnek látszik egy gondolatkisérletet végezni. ez most arról fog szólni, hogy játszunk el a gondolattal, hogy végtelen mennyiségű pénzünk van. most függetlenül attól hogy miattunk meghalna a bankrandszer egyből mosolyra görbülhet a szánk: hiszen akkor mindent meg tudunk venni amit csak szeretnénk. tehát ha csak ennyi kell a boldogsághoz, hát legyen. soroljunk fel 10 dolgot aminek a megvásárlása boldogságot okozna. nekem most ezek jutottak az eszembe: laptop, telefon, autó, őőő... na jó, ha nagyon megerőltetem magam arra jutok hogy kéne a házba pár olyan dolog amitől kényelmesebb lenne az élet, összességében egy házfelújítás/berendezés/bővítés. ha ezt mind külön veszem akkor is még sak 6 dolognál járok. mondjuk naponta egy, akkor még egy hétre való boldogságom sincs. jó persze valóságban több mint egy napig örülök egy dolognak, de a legboldogabb biztos a vásárláskor leszek. szóval lenne 6 legboldogabb napom. pénz van még, hiszen a végtelenből levonva ezeket továbbra is végtelen marad. mi legyen jövő héten? na, erőltetem az agyam, ezek pottyantak ki: ne kelljen dolgozni, a hobbimmal foglalkozhassak (esetemben ez vicces mert olyan a munkám hogy épp illeszkedik a hobbimra) utazgassak. á, ez a joker: utazás. ezt jó sokáig lehet csinálni. de nyilván nem örökké.
na jó, nekem szegényes a fantáziám, nem jut eszembe több dolog. akit komolyan érdekel a dolog, az küldjön be egy nem hosszú, csak 100 elemű listát, hogy mit venne a boldogsága érdekében. nekem még 10ig sem sikerült eljutni. 100 dolog viszont ha nap egyet veszünk, akkor majdnem fél évnyi tömény boldogságot jelent(ene) - tekintve az átlagéletkort, ez még mindig kevés lesz majd.
éppen emiatt gondolom azt hogy a pénzzel vásárolható dolgok, még ha végtelen mennyiségű pénzem is van, akkor is csak véges mennyiségű boldogságot tudnak okozni. akkor hát mégsem igaz amit a reklámokban állítanak? nem bizony, nem attól leszel boldog hogy megveszed az autót, és nem is attól hogy birtoklod. hosszabb távon attól leszel boldog hogy használod valamire. de ez meg igazán hosszú távon unalmas. elárulom hát a nagy titkot - amire amúgy a metróban jöttem rá - hosszú távon a küzdelem tesz boldoggá. maradjunk az autónál, és hozok egy konkrét példát. autóval elmenni boltba, ha új autó akkor örömöt okoz. de később már nem annyira. még később meg egyáltalán. gyalog már nincs kedved menni mert lusta vagy, autóval pedig már csak sima nyűg. feltételezzük, hogy ez egy új autó, hibák nélkül. na de tegyük fel félúton történik valami ami miatt nem sikerül boltba eljutni, mondjuk lefullad és lemerül az akku. be kell tolni de csak egyedül vagy ott. vagy ketten, tökmindegy. izgi. betoljátok és megy. örül mindenki. sikerült. volt küzdelem és gyöztünk. pedig csak egy boltba menés volt :) a folyamatos küzdelem ami igazán és hosszú távon boldoggá tesz. senki sem szereti levinni a szemetet, de ha útközben izgalmas dolgok történnek, amiken csak erőd (fizikai és/vagy szellemi) megfeszítésével tudsz túljutni, akkor igenis boldogsággal fog elölteni a szemét levitele is :)